hétvége és a nagy semmi...

2008.szeptember. 28-29.

"Jó reggelt", így ébresztett ismét az ápolónő minket szobalakókat reggel 3/4 6-kor.
A szemben lévő ágyon fekvő srácnak hoztak injekciót.

Csak hallottam, hogy a srác parázik, fél a tűtől és feszül, ellenkezik, miközben az ápolónő igyekszik őt nyugtatni, hogy minél jobban feszül, annál jobban fog fájni...

Még 6 óra... ez kattogott az agyamban és nagyon vártam már...
Egyre jobban szükségem volt arra, hogy kijussak a wc-re.. a kacsa nem oldotta volna ezt meg :)

Kilenc, tíz óra környéke.
Egy ismeretlen doktor vizitelt, mondjuk engem eléggé felületesen (nem az én kezelőorvosom).
Mivel erős fejfájásra panaszkodtam, felültettek és kaptam egy gyógyszert...(felülhetek? ez azért végigrohant az agyamban...)

Már kivert a víz, annyira kellett mennem wc-re.
Elbotorkáltam a szekrényemig, kivettem a tusfürdőt (kézmosó sincs ám sajnos bent) és a guriga WC papír társaságában beültem a wc-re.
Maga a séta felért egy kínszenvedéssel, soha nem tettem meg 15 métert ilyen gyötrelmesen.
Visszatértem és lefeküdtem.
Izzadtan, szenvedve a mozgás okozta fájdalomtól...
Dél környékén ismét ebéd, és kicsit lázasan a fájdalomtól, feküdtem és próbáltam aludni.
A páromék délután 4 előtt értek be.
Kérésemre hozott tejberizst :)
Valahogy azt kívántam.
Kb. másfél liter vizet nyeltem azóta, hogy megjöttek.
Megettem mindent. Jól esett, finom volt.
Sajnos nemsokára azonban valami fura érzés tört rám.
Szédülés és fájdalom. Olyan furán éreztem magam...
Kiszédelgek a WC-re és délután 5, fél hat környékén megtiszteltem a WC-t első hányásommal.
Minden kirohant.
Tejberizs, vízzel keverve...hmmm, kár volt érte.
Két ütemben végeztem el ezt a műveletet...
Végeztem és visszabotorkáltam.
Kimerülten, kellemetlen szájízzel fekszek vissza, és kissé mosolyogva mesélem el az iménti élményem...
Mesélgetnek, mi történt az elmúlt napokban Edinával aki most épp a héten nem volt bölcsiben, mert beteg volt...
Próbáltam figyelni rájuk, meg beszélni, de nagyon kifáradtam.
Hét-nyolc környékén elmentek és fél órán belül álomba zuhantam.
Ez volt az első és utolsó este, amikor végig tudtam aludni az éjszakát.

Másnap ismét elindult a reggel, az ablakon betört a vasárnapi nyugalom.
Már lassan 36 órája feküdtem lényegében egy helyen és szédültem, fájt a fejem, a nyakam a hátam.
Sokszor leteszteltem, hogy mozog-e a kezem, lábam...
Nem erőlködtem, jobban féltem a tű okozta esetleges utósérüléstől, mint az esetleges tespedéstől.

Reggel kaptam infúziót... nem iszok eleget...

Egyetlen közvetlenebb kapcsolatom a külvilággal a telefonom volt. Rádió, sms, telefonálás, egy kis internet...
Életemben nem lógtam ennyit rajta...mármint a telefonon.

Olvasni is próbáltam de általában pár perc után elkezdtem feladni, annyira fájt a fejem.
Ismerősökkel próbáltam fenntartani a kapcsolatot, hátha kizökkentenek ebből a tespedtségből.
Munkahely, ismerősök, rokonok :)
Aggódó üzeneteket, hívásokat kaptam mind munkahelyről Krisztától, Évitől, hugiéktól és persze a páromtól :)
Anyu is keresett, mint minden hétvégén szoktunk beszélni, de most nem említettem neki, hogy egyetlen fia kórházban fekszik.

Szóval akikkel lehetett tartottam a kapcsolatot és örültem minden apró kis csipogásnak, ami üzenetet jelentett nekem :)

Vasárnap ismét bent voltak a páromék és próbáltam nem túl siralmas képet vágni, mennyire nem vagyok jól.
Persze elmesélte a nővéreknek, hogy fáj a fejem és nem szóltam senkinek.

Ezt azért nem értettem, mert EZÉRT jöttem be!!! Hogy fáj a fejem, és a lumbálás még erősen fokozta is.

Orsó mondta, hogy rossz esetben 6-8 napig is eltarthat a fájdalom a lumbálás után.
Szép, jó kis buli itt feküdni...
Hétfőre ígértek egy MR-t még pénteken, az az utolsó vizsgálatok egyike lesz, mert eddig minden leletem negatív volt.
A fejem viszont szaggatott néha.

Lassú, lagymatag nappá folyt szét a vasárnap...sosem szerettem igazán...mindig a hétfőt hozta :)

Ezen a napon zuhanyoztam le ismét... borzasztó kínok közepette...
Elmondhatatlan volt az érzés, hogy a fejem annyira se bírom lehajtani, hogy nemesebb szervem lássam, pedig nincs pocakom.

De kellett a fürdés, javult a közérzetem.

Lefekvéskor próbáltam olvasni, Harry Potter-t, a Félvér Herceget...nemsokára lesz a moziban is...