sürgősségi

2008.szeptember. 25. 20 óra körül...

SBO, ez a felirat vonult végig a Flór Ferenc kórház kövén végig, igazából belegondolni sem tudtam minek a rövidítése, a fejem eléggé kellemetlenül fájt, kicsit szédültem, szerettem volna lefeküdni.
Leadtam a papírokat a Sürgősségin, és aránylag gyorsan, kb. másfél óra alatt lement pár vizsgálat.
Ahány orvos, mindnek elmesélni, hogy mi és mikor történt, majd vizsgáltak, hogy meg tudom-e fogni becsukott szemmel az orrom, a lábam sarkával a térdem, stb.
Lecsekkoltak :)
Majd egy CT-re is betoltak gyorsan.
Felvittek a neurológiára, ott az ügyeletes orvos ismét végigvizsgált, felvette az adatokat és telefonált...

"Beleegyezik-e abba, hogy befektessük?" - jött a kérdés, miután letette a telefont.
Hmmm, éreztem és sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, de egészen más sejteni, mint tudni.
Nem igazán voltam születésem óta kórházban, max. látogatóban és nem nagyon vágytam arra, hogy befeküdjek...
Viszont a fejemben nem nyugvó fájástól jobban féltem, így szó nélkül beleegyeztem.

Kimentünk, a párom és a sógorom beszélgettek és csak egy röpke szót tudtam velük váltani..."bent tartanak..."

A nővérpulthoz érve utolértek és láttam mindkettejük arcán a döbbenetet bár bevallom nem is értettem, a kórházból nehéz szabadulni (nem is tudtam még akkor, mennyire...)

Egy nővérke elkísért egy hálóba ami rögtön megijesztett (egy szabad ágy, a többin eléggé idős emberek, fásultan, valami bénult letargiában)
Majd átvittek a 197-esbe, ahol egy idős bácsi feküdt és, akkor még úgy láttam valaki a középső ágyon (6 ágyas termek voltak)

Kaptam egy pizsit, (kék-fehér csíkos), egy ablak melletti ágyat, szép kilátással (igaz, ezt csak másnap reggel láttam) és lefeküdtem...
Eléggé gyorsan elaludtam, valamikor 11 környékén arra riadtam, hogy a párom és a sógorom behozott pár dolgot a régi hátitáskámban, hogy el tudjam viselni a kórházi magányt...

Várt rám a péntek...