Ismét semmi...?

2008.október. 3. csütörtök

Azt hiszem abba őrülök bele, hogy fekszek egész nap...
Bár fel tudok ülni és a wc, zuhanyzó távolsága is csökkeni látszik, ettől függetlenül nem szívesen mennék pl. maratont futni :)

Ma már csak gyógyszer és parizer a reggeli. Infúzió nincs...:) Ejjj, még hiányolni fogom.
Kezdek örülni, hogy tudok kicsit mozogni, bár ez a mozgás leginkább abban merül ki, hogy a kacsa teljesen elfelejtődött...
A reggeli vizit, melyen igazából megint rám se néztek (mi a szar van itt, komolyan???), még annyit se mondtak, hogy később rám néznek majd...
Utánaszóltam az egyik nővérnek, de már csak az ajtónak szóltam.
Magamban dühöngök...
Komolyan nem értem ezt, tisztában vagyok azzal, hogy kis szar picsa dolog az én fejfájásom, de akkor is...legalább valami alapvető INFORMÁCIÓ-t kapjak, hogy a tegnap beharangozott vizsgálatokat mikor végzik el.

Pár perc után kislattyogok a nővérpultig és megpróbálok kommunikálni...
Egy rövid várakozás után tájékoztatnak, hogy a dokim épp megbeszélésen van, kb. 11 körül lesz csak...
Visszaslattyog, visszafekszik.
Nem semmi, már 50 métert is tudok menni, komolyabb hányinger nélkül...:)
Mondjuk a fekvés még mindig jól esik.
Aludni lenne jó...
Slágerrádió és olvasás...Most ez maradt..:)
Olyan fél 12 körül jött a dokim és elmeséli, hogy eléggé nehéz eset vagyok, mert semmit nem találtak és majd holnap lesz vizsgálat...
Belül enyhe remegés indul...
Holnap lesz vizsgálat?
"És mikor tudok hazamenni?" - kérdezem kicsit félve.
"Hmm, talán pénteken, vagy jövő héten..." - jött a válasz.
Kész, ezt nem vártam igazán...
Ez azért bosszantó, mert tegnap volt egy negyedórás vizsgálat, ma akkor semmi, majd holnapra kettő...
Nem vagyok tisztában azzal, hogy egy nap hány beteg kerül a szemészetre, gégészetre, de azért bosszant, hogy 2 napig itt fekszek és csak nézem a plafont.
Értelmetlen, lassú...felesleges...

Elkönyvelem a nem túl jó hírt és megpróbálom valamivel elfoglalni magam.
Elújságolom a nagy hírt, hogy lehet, a hétvége is bentfekvős lesz.

Ma már eléggé sokat beszéltem Attilával és délután behoztak egy pasit, aki egy hétre felülvizsgálatra befekszik.
Fekszek és lustulok...fejfájás és agyzsibbadás...
Mikor lesz már vége, mikor tudok végre normálisan aludni???

sürgősségi

2008.szeptember. 25. 20 óra körül...

SBO, ez a felirat vonult végig a Flór Ferenc kórház kövén végig, igazából belegondolni sem tudtam minek a rövidítése, a fejem eléggé kellemetlenül fájt, kicsit szédültem, szerettem volna lefeküdni.
Leadtam a papírokat a Sürgősségin, és aránylag gyorsan, kb. másfél óra alatt lement pár vizsgálat.
Ahány orvos, mindnek elmesélni, hogy mi és mikor történt, majd vizsgáltak, hogy meg tudom-e fogni becsukott szemmel az orrom, a lábam sarkával a térdem, stb.
Lecsekkoltak :)
Majd egy CT-re is betoltak gyorsan.
Felvittek a neurológiára, ott az ügyeletes orvos ismét végigvizsgált, felvette az adatokat és telefonált...

"Beleegyezik-e abba, hogy befektessük?" - jött a kérdés, miután letette a telefont.
Hmmm, éreztem és sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, de egészen más sejteni, mint tudni.
Nem igazán voltam születésem óta kórházban, max. látogatóban és nem nagyon vágytam arra, hogy befeküdjek...
Viszont a fejemben nem nyugvó fájástól jobban féltem, így szó nélkül beleegyeztem.

Kimentünk, a párom és a sógorom beszélgettek és csak egy röpke szót tudtam velük váltani..."bent tartanak..."

A nővérpulthoz érve utolértek és láttam mindkettejük arcán a döbbenetet bár bevallom nem is értettem, a kórházból nehéz szabadulni (nem is tudtam még akkor, mennyire...)

Egy nővérke elkísért egy hálóba ami rögtön megijesztett (egy szabad ágy, a többin eléggé idős emberek, fásultan, valami bénult letargiában)
Majd átvittek a 197-esbe, ahol egy idős bácsi feküdt és, akkor még úgy láttam valaki a középső ágyon (6 ágyas termek voltak)

Kaptam egy pizsit, (kék-fehér csíkos), egy ablak melletti ágyat, szép kilátással (igaz, ezt csak másnap reggel láttam) és lefeküdtem...
Eléggé gyorsan elaludtam, valamikor 11 környékén arra riadtam, hogy a párom és a sógorom behozott pár dolgot a régi hátitáskámban, hogy el tudjam viselni a kórházi magányt...

Várt rám a péntek...

intro

2008.szeptember. 25.

35 leszek november 5-én.
Hellyel-közel megpróbáltam mindig is egészségesen élni:
- sportolok,
- alkohol a legritkább alkalmakkor,
- dohányzás, drog, szerek szóba sem jöttek.

Edzés közben történt.
Egyszerű levegővételi problémának indult fekvenyomás közben.
Éreztem, hogy a fejembe feltódul a vér és mintha megszaladt volna valami meleg benne...
Megijedtem, letettem a súlyt, lefeküdtem az ablak mellett, és közel 20 percig próbáltam helyrejönni, de a fejem erősen fájt.
Hazamentem, próbáltam korán lefeküdni.
Az elkövetkező napokban hol gyengén, hol elviselhetetlenül fájt a fejem.
"El kell menni az orvoshoz" - szóltam pár nappal később és másnap reggel az orvosnál voltam.
A vizsgálat során számomra nem igazán megnyugtató eredmény született, elküldtek vér- és vizeletvizsgálatra, amit még gyorsan el is végeztettem.
Neurológiára kaptam beutalót október 13-ra.
Kicsit csodálkoztam, az még több mint 3 hét.
Visszamentem dolgozni és szedtem a Qualerin-t.
El kell mondanom, hogy nagyon keveset segített.
Mivel számítógép előtt dolgozom, nem igazán megterhelő fizikai munka mellett nem tűnt fel mindig a fejfájás, de bizony párszor erősen szaggatott. Soha nem éreztem ilyen jellegű fájdalmat.

Két nappal később, csütörtökön visszamentem a dokihoz, a minták miatt is és hogy hátha sikerül előbbre hozni a neurológiai vizsgálatot.
A fejfájásomra továbbra se mondott a háziorvos semmi különöset, de kérésemre a neurológiára adott beutalót "S"ürgős címkével.
Pár perc múlva a neurológián voltam.
Meglepődés és szánalom, de semmilyen eszközük nem volt egy vizsgálathoz.
A doktornő csak csodálkozott, hogy mit keresek én itt, nem is ide tartozom...stb...
Ennek ellenére egy rövid vizsgálat után a kórlapomra ráírt egy szót:
"Stroke?"
Ugyebár mással, máshol megtörténhet ilyesmi, de velem???
Megijedtem és próbáltam visszalapozni emlékeim között ezt a szót, pontosan mit is jelenthet...
Egészségesen az ember ritkán figyel oda mindenféle betegségre.
Beutalt a Flór Ferenc kórházba, és kérdezte, kérek-e mentőt...
Nem is értettem, hiszen idáig is magam vezettem...

Nem kértem, a sógorom úgyis elvisz, ha erről lenne szó.

Kijöttem és a párommal elindultunk a sógoromékhoz.
Kormányt cseréltünk és irány a kórház...