Üresség

2008.október. 1. kedd
Reggel ismét a Sláger rádiót hallgatom.
A szoba éjjel bővült egy újabb lakóval, egy kb. velem egykorú sráccal.
Kicsit nagyobb forgalom volt körülötte, az egyik nővér ismerőse volt.
Rosszul lett éjjel és behozták.

Jahh, egy másik beteg is volt az öreg bácsi helyére hozták, még vasárnap, ha jól emlékszem.
Borzasztó állapotban volt, beszélni szinte semmit sem tudott és... szóval rettenetes volt látni mennyire le van épülve.
Nem szeretnék ide jutni.
Idős anyukája jött be az utóbbi két napban reggel 10 körül.
Ma reggelre viszont hatkor Imre erőteljes rohammal keltett minket.
Rögtön csörögtem a nővéreknek.
Bejött egy és először hozzám indult, de azonnal szóltam:
"Imrének rohama van!"
Azonnal odalépett és látta, ami eddig elkerülte a figyelmét.
A srác kitekeredve, majdnem leesve az ágyról kifordult végtaggal, valami embertelen fejtartással hörög.
Azonnal jelez a többieknek is.
Egyedül megmozdítani sem tudja.

Segítenék szívesen, komolyan, de felülni sem tudok...utálom ezt, mennyire utálom.
Hárman nézzük szegény ápolónőt, ahogy egyedül igyekszik visszafordítani a srácot.
Bejön még egy nővér és az ügyeletes doktornő.
Hárman sem képesek komolyan elmozdítani.
Nemsokára bejön két betegszállító, akik már fel tudják tenni egy kerekes hordágyra.

Átviszik egy másik terembe.
A nővér odasétál hozzám és megköszöni, hogy hívtam.
Hálásan nézett rám és megkérdezte, hogy fáj-e a fejem? Kell-e gyógyszer?

Sajnos a fájás valóban nem csillapodott sokat, kértem.
7 óra.

9 óra és a vizit megint az én kikerülésemmel folyt le.
A gyógyszer a reggeli ígéret óta nem jött...

Mondjuk semmi gond, az infúzió is megteszi.
Jót tesz abból a szempontból, hogy elkábít egy picit, csillapítja a fájdalmat és megpróbálok aludni...
Nem igazán lehet aludni a kórházban. Csendes pillanatok nem nagyon vannak.
Kicsit delíriumos alvás, fülemben a rádió próbálja elnyomni a külső zajokat...
Nem szeretem hallani a nyögdécseléseket, a kínlódó hangokat...


Valahol bosszankodok, de örülök is egyben, amikor egy-egy érdeklődő SMS-t, hívást kapok...:)
Jó beszélgetni, elmesélni apró dolgokat.
Szerencsés vagyok, szeretnek még páran :)

Fekszem és kicsit szenvedek a fejfájás miatt.
Mikor lesz már vége???
A szemben lévő srác egyre gyakrabban mondja, ő nem engedi, hogy meglumbálják...
Fél arca lifeg szinte, de alig van bent, állandóan kint kószál valamerre.
A másikat se sokat látom, de amúgy is mindegy, a fejfájás kitakarít minden értelmes gondolatot a fejemből.
A párom néha megkérdezi mi volt az ebéd.
Nem emlékszem mindig rá...

Üres és kitlen nap, legyen vége...